Reggel 9 órakor indultunk személygépkocsival és külön járatú kisbusszal a Rendelőintézet parkolójából szép napsütéses időben a Nappali Klub tagjaiból álló összesen 15 fős csoporttal Nádasdladányba a Nádasdy Kastély megtekintésére és kastélykerti sétára. 

Egy rövid részlet a kastély történetéről:

„A birtokszerző fia Nádasdy Ferenc (1842-1907) és felesége, gróf Zichy Ilona (1849-1873) megbízásából dolgozó Linzbauer István tervei alapján új, historizáló, neogótikus, angol Tudor-stílusú kastély épült fel 1873 és 1876 között a korábbi barokk épület főszárnnyal történő L alakú kibővítésével. Az új főszárny földszintjén a társasági terek, emeletén családi és személyzeti szobák sorakoztak, a régi épület környékét feltöltötték, és a földszintessé alakított szárnyban a vendégek és személyzeti tagok szobáit alakították ki. Az ifjú grófnő váratlan halála miatt már nem érte meg a kastély elkészültét. Az épület legdíszesebb belső tereit, historizáló kastélyépítészetünk remekműveit, az ősök csarnokát, a könyvtárat és a kápolnát pedig Hauszmann Alajos tervezte Linzbauer halálát követően. 

Sisa József kutatásai nyomán ismert, hogy Nádasdy három fő tematika köré tervezte az épület külső és belső megjelenését. A Nádasdy família ősi dicsősége volt az első. A család őseire, hőseire utaló címerek több helyen megjelentek a mozgalmas, aszimmetrikus homlokzaton, de szintén őket ábrázolták az előcsarnok szobrai és természetesen az ősök csarnokának portréi. 

Emellett a két további témakör a gróf ifjan elhunyt felesége tiszteletének, kultuszának, illetve a vadásztársadalom egyik legtekintélyesebb tagjaként a birtokos vadászati relikviáinak, trófeáinak és a lovak iránti rajongásának bemutatása volt. Habár a kastély berendezése és hangulata a múltat idézte, ezzel együtt a korszak legmodernebb technikai eszközeit építették be a lakók kényelmének biztosítása érdekében.  

A 19. század végére ez az épület és környezete vált a korábban jóval nagyobb létszámú Nádasdy família uradalmainak központjává, legfőbb vidéki otthonává, ipar- és képzőművészeti gyűjteményeik, ill. könyvtáruk őrzőhelyévé, kiváló ménesük elsőszámú bázisává. A II. világháborús évekig elsőként az építtető fia, Tamás (1870-1915) és családja, majd annak legidősebb fia, Ferenc (1907-1944) és hozzátartozói éltek a kastélyban.”

A kastély egykori kép- és könyvgyűjteménye jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeum, a könyvek egy része pedig az Országos Széchényi Könyvtár és a keszthelyi Kastélymúzeum tulajdonában van.”

„A második világháború és a Nádasdy család elmenekülése után az épületet kifosztották. A kastély 1982-ben került a Honvédelmi Minisztérium birtokába. 1982–1994 között az épület üresen állt; az alapvető karbantartási munkák elmaradása miatt állaga jelentősen romlott. Többször beázott, illetve telenként nem fűtötték fel, ennek eredményeként az ősök csarnokának faburkolatát és a könyvtárat penészgomba támadta meg. Az épületet 1993-ban kiemelt műemlékké nyilvánították, majd a magyar állam tulajdonába, a Műemlékek Nemzeti Gondnokságának vagyonkezelésébe került. Rehabilitációja a homlokzat felújításával kezdődött meg 2009 szeptemberében. A kastély és a hozzá tartozó park ma múzeumként funkcionál. A Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram keretén belül az épületet felújították: az Ősök csarnokába visszakerültek a festmények, a földszintet rekonstruálták, valamint kávézót, múzeumshopot és múzeumpedagógiai részleget alakítottak ki. A megújult épületet 2021. augusztus 3-án adták át.”

Az eredetileg 60 hektáron elterülő park története a Schmidegg grófok idejére nyúlik vissza. Nádasdy Ferenc a kastélyépülettel együtt a környező parkot is fejlesztette Kálmán János, a család kertészének közreműködésével. A kor divatja szerint tájképi kertet alakítottak ki, mesterségesen létrehozott, másfél holdnyi tóval, ennek a közepén fahídon át megközelíthető kis szigettel, mesterséges vízeséssel. A tóásás során kiásott földből dombokat emeltek, a legmagasabbra bástyaszerű víztornyot építettek. Az öntözést a parkot behálózó vízvezetékrendszerrel oldották meg; a vizet a közeli Nádor csatornából szivattyúzták fel. A liget déli részében kapott helyet a lóistálló és a kocsiszín is, valamint itt állt a család házi festőjének Valentyin Jánosnak a háza és műterme.

A második világháború után a parkot elhanyagolták. Eredeti növényzetének egy része kipusztult, a tó kiszáradt, míg a kertben lévő nyári szalon, üvegház és játszóház megsemmisült. A sok viszontagságot átvészelt megmaradt növényzet között több százéves famatuzsálemek is találhatók. A Nemzeti Kastélyprogramban az épület mellett a kertet is revitalizálták, a tavat helyreállították.” 

Nagyon kedvesen fogadtak a kastélyban dolgozók bennünket. Azt éreztük, hogy nagyon büszkék erre a kastélyra. Idegenvezetővel jártuk végig a kastélyt. Részletesen elmesélte a kastély történetét, melyet a csoport tagjai nagy figyelemmel hallgattak. Csodálattal jártuk végig a felújított termeket. Kicsit beleéltük magunkat az akkori világba. Felejthetetlen volt az élmény.

Ezt követően a kastély körül elhelyezett nyugágyakba ültünk le és elfogyasztottuk a hozott tízórainkat, és az egyesület biztosította pogácsákat. Kis pihenés után következett kastélyparki séta. 

Gyönyörű gondozott utakon jártuk végig a parkot. Megcsodáltuk a tavat, a régi fákat, a sok virágot. Hallgattuk a madarak hangját a kellemes napsütésben. A park bejárása után leült mindenki az árnyékban lévő asztalokhoz és egy finom fagyi elfogyasztása és pihenés után indultunk délután vissza Veszprémbe.

Szép, tartalmas, emlékezetes kirándulás volt, melyet emlékeinkben őrizzük. 

Veszprém, 2022. július 02.

Majorné Dienes Ágnes

szervező